Mindenki el tudja képzelni, milyen lehet, ha egy évet ki kell hagyni a suliból betegség miatt. Ennél még talán az rosszabb, ha ez az év az utolsó, és mikor évismétlésre kerül sor, már nincsen senki ismerős, mindenki végzett. Ebben a helyzetben kell továbblépnie Furukawa Nagisának, újra be kell illeszkednie, ehhez pedig barátokat kell szereznie. Ami mégis különleges ebben a lányban, hogy bár magányos, mégis úgy indul neki az első napnak is, ahogy általában a dolgokhoz hozzááll: kicsit félénken, hezitálón, de nagy szeretettel, csupa szívvel. Furukawa ellentéte Okazaki Tomoya, egy fiú, akinek minden nap ugyanolyan, aki nem igazán kedveli sem az iskolát, ahol tanul, sem a várost, ahol él. Családi háttere sem egyszerű, ami magyarázat lehet, hogy miért látja így a világot. A történet e két különböző személyiség találkozásával indul. Ez egy reggelen történik, amikor mind a ketten iskolába tartanak, majd úgy hozza a sors, hogy ebédszünetüket is együtt töltik, és kicsit jobban megismerik egymást. Furukawa elmondja, hogy magányos, Okazaki pedig javasolja neki, hogy lépjen be valamelyik délutáni szakkörbe (klubba). A lány meg is fogadja a tanácsát, de kiderül, hogy a színjátszó kör, amibe annyira szeretett volna belépni, már megszűnt. A lényeg, hogy főhőseink nem adják itt fel, ha nincs színjátszó kör, akkor csinálni kell, és neki is állnak, hogy megalapítsák. Megindul a toborzás, de már a plakátok kihelyezése után is problémák támadnak.