Shouko már a bemutatkozásnál furcsának tűnik az osztálynak, ugyanis csak némán áll és mosolyog, amikor megkérik, hogy mondjon valamit magáról. Csak az után eszmél fel, hogy tanáruk megböki a vállát, és akkor sem kezd el beszélni, hanem a táskájában kezd matatni a füzetét keresve. Miután az osztály felé mutatja füzetét, mindenki hitetlenkedve olvassa a benne írtakat.

"Örülök a találkozásnak. Nishimiya Shouko vagyok."
"Kérlek, használjátok ezt a füzetet, amikor hozzám beszéltek."
"Siket vagyok."

Először mindenki kíváncsi az új osztálytársra és próbálnak vele kommunikálni, ám hamar rájönnek, hogy nem olyan egyszerű, mint azt elsőre gondolták. A lány hátrányos helyzete az egész osztályt hátráltatja a mindennapi életben és a tanulás során is. Ahogy az idő telik, egyre kevesebben és kevesebbszer próbálnak beszélni a siket lánnyal, valamint többen elkezdik piszkálni Shouyával az élen.
Az iskolai zaklatás addig fajul, hogy a felnőtteket is be kell vonni, ám amikor a tettes kilétére terelődik a téma, Shouyának rá kell jönnie, hogy barátai elárulták. Miután hagyják, hogy egyedüli elkövetőként kezeljék és kifizettetik vele Shouko eltört hallókészülékeit, amelyek rengeteg pénzbe kerülnek, ő is kiközösítettként folytatja tovább iskolás éveit, egészen középiskoláig, ahol a cselekmény nagy része zajlik.
A középiskola elején Shouya nem akar mást, mint visszafizetni édesanyjának a hallókészülékek árát és életével vezekelni bűneiért, ám a sors úgy hozza, hogy ismét találkozik a bántalmazott lánnyal, akivel nem látták egymást általános óta.
Úgy érzi, élete új értelmet kapott és elhatározza, hogy bocsánatot kér tőle és megpróbál a lány barátja lenni. Ezen barátság és az emberekkel való új kapcsolatok kialakításának viszontagságait kísérhetjük figyelemmel a 130 perces film során.